Kiss Bálint vagyok, 18 éves fehérvári diák és egy OFF-gomb nélküli dumagép. Kedves barátaimtól hallottam a Szóval győzni kommunikációs bajnokságról és végső soron ők bíztattak annyira, hogy jelentkezzek is. Így ez év január 23-án vettem részt a verseny válogatóján. A mentorok döntése alapján be is juthattam a döntőbe, ahol 12 fiatal méri össze majd tudását. Ezek után nem sokkal kezdetét vették a mentor napok, ahol heti rendszerességgel ültünk össze a kommunikáció lehető legtöbb oldalát átbeszélni. Volt szó a testbeszédről, mimikáról, retorikáról, beszédírás és előadás praktikáiról, szónoklásról, hogy mi tesz egy interjút „jó interjúvá”, vagy éppen mitől lesz valaki jó hallgatóság. A verseny mentorai mindent elkövettek annak érdekében, hogy eléggé felkészültek legyünk a március 18-i döntőre, mely a COVID miatt elmaradt.
Bevallom őszintén, igencsak nehezen indult a verseny számomra. Nem nagyon hittem magamban és igencsak meglepett voltam, mikor kiderült, hogy döntőbe jutottam. Az első mentornapot egy erős kritikával kezdtem, és a feladatok se mentek olyan könnyedén. Második alkalommal mélypontot értem el és nem is voltam benne biztos, hogy képes lennék végig csinálni a versenyt. A barátaim mellett nagy segítséget kaptam a többi döntőstől is, akikkel pár találkozás után inkább éreztük magunkat egy nagy baráti körnek, mintsem versenytársaknak. A gyors összeszokás után már gördülékenyebben mentek a foglalkozások, jobban teljesítettem mind a feladatokat, mind a saját elvárásaimat önmagam felé.
Külön bekezdést szeretnék szentelni a másik 11 döntős számára, akik nagyban hozzátettek a versenyen szerzett tapasztalataim és élményeim minőségéhez. A verseny témájából adódóan mindenkinek volt átfedése a másik érdeklődési körével, így gyorsan kialakult egy összhang, mely eleinte a képzések gördülékenységét segítette, de később a versenyen résztvevők barátok is lettek, és szívesen keressük egymás társaságát. Ez a kellemes légkör nagyban hozzájárult például az én fejlődésemhez is, mert amíg az első pár alkalommal alig mertem a társaság előtt megszólalni, később a biztatások és támogatások hatására sikerült levetkőznöm a gátlásaimat. A vége felé nyilvánvalóvá vált számomra, hogy verseny ide-vagy oda, itt mindenki fejlődhet, ha nyitott rá.
Kiss Bálint