Kezdjük például a fürdőszobával: a műanyagdobozos tusfürdő helyett használjunk inkább pálmaolajmentes, lebomló csomagolású szappant, átlagos fogkefe helyett bambuszfogkefét, testápoló helyett hazai, hidegen sajtolt magolajat. Készítsük házilag dezodorainkat (kókuszolajból, kukoricakeményítőből és illóolajakból). Az arcápoláshoz pedig használjunk szövetkorongokat, pattanások ellen pedig teafaolajat.
Mit együnk, és hogyan?
Az állati eredetű termékek előállítása jelentősen több vízfelhasználással és károsanyag-kibocsátással jár, mint a növényi eredetű élelmiszereké (- persze ezen belül is vannak fokozatok). Ráadásul a húsipar eszméletlen mennyiségű antibiotikumot használ fel (2010-ben 61 151 tonnát, ami nagyobb, mint a Titanic súlya; az USA-ban az antibiotikumok 80%-át a húsipar használja fel), ezzel hozzájárulva az antibiotikum-rezisztens baktériumok kialakulásához.
Próbáljunk hát több növényi alapú ételt fogyasztani, próbáljunk ki új recepteket, esetleg próbáljuk ki a húsmentes hétfő kihívást, amelynek legjobb tudomásom szerint Facebook-csoportja is van. Főzzünk többet otthon, mivel az éttermek rengeteg élelmiszert pazarolnak (bár ennek csökkentésére is vannak már kezdeményezések). A sebtében bekapott, műanyagba csomagolt rágcsálnivalók helyett pedig készítsünk inkább otthon nassolnivalókat! Kerüljük a feldolgozott élelmiszerek fogyasztását – szóval mindent, ami a természetben nem megtalálható.
Bevásárláskor pedig vigyük magunkkal saját szatyrainkat, ahelyett, hogy egyszer használatos műanyagba csomagolnánk a frissen vett zöldségeket és gyümölcsöket. Nem kell feltétlenül a menő Insta influencerek árvalányhajjal varrt biopiacos szütyőire gondolnunk, elég, ha összeszedjük a könyvesbolti szatyrokat még azokból az időkből, amikor adtak kedvezményt az ember ötösei után (régi szép idők).
És ha már evés, akkor ivás is: műanyagflakonok helyett használjunk kulacsot, vagy lopjunk el egy majdnem üres Piroska szörpös üveget bármely kirándulásról (én a LYBA projekt szegedi képzésén loptam az enyémet).
És mit viseljünk?
Természetesen a szégyenen kívül, hogy már legalább öt perce olvasod ezt a cikket, és még mindig nem borzadtál el azon, hogy felsős korod óta anyukáddal együtt egyesével csomagolt poros zabkását reggeliztek, az egészségnek csúfolt torz szenvedély jegyében. A használtruha boltok sokkal környezetbarátabbak: így nem támogatjuk a fast fashion üzleteket gyors elhasználódásra tervezett ruhadarabjaik megvásárlásával, és így bizonyosan egyediek lesznek öltözeteink (persze ezt szemétből otthon összefércelt ruhákkal is meg lehet valósítani, de a korábbi javaslatom társadalmilag elfogadottabb).
Sokan azt hiszik, hogy a bőr viselése környezetbarát, mivel tartós, és a húsipar melléktermékének tartják azt. Sajnos viszont nem ez a helyzet: évente több mint egymilliárd állatot vágnak le csak a bőréért, többnyire Kínában és Indiában, ahol főként rosszul fizetett gyermekek dolgozzák fel a bőrt, akik a felhasznált egészségre káros vegyszerek miatt rövid életre számíthatnak. Vannak már viszont a bőr rajongóinak az eredetihez hasonló tulajdonságokkal rendelkező műbőr termékek – például ananászhéjból cipő.
Utolsó témánkhoz érkeztünk: a rettegett, a gaz, a csúf… iskolakezdés. Szerencsére manapság már kaphatunk újrahasznosított papírból készült füzeteket, és műanyag helyett újrahasznosított papír csomagolású tollakat. Iskolatáskát pedig akár rendelhetünk használtan az internetről is már rengeteg oldalról.
Szóval, nézzük szembe őszintén a saját hibáinkkal e téren, és igyekezzünk felszámolni azokat. Írjunk akár egy ütemtervet, például hogy eddig abbahagyom az egyszer használatos műanyag használatát, innentől minimum heti ötször otthon elkészített nasit eszem, satöbbi. A legfontosabb az, hogy legyünk őszinték önmagunkhoz, és legyünk nyitottak a fejlődésre, a változtatásra, az újra.
Szollár Dóra